Csak hogy a lényeges dolgokat nehogy kihagyjam, mert igazából már a gólyatábor is megvolt :) Három napot, vagyis egy hosszú hétvégét töltöttünk Balatonkenesén-Balatonakarattyán. A leutazással még nem is voltak problémák, de kiderült, hogy a tábort gyalog fogjuk megközelíteni a vasútállomástól és így bő fél órát csomagokkal megrakodva gyalogoltunk dél körül, a tűző napon. A következő probléma akkor merült fel, amikor megláttuk az emeletes ágyakat, amik egyrészt keskenyek voltak, másrészt az emeleti részél nem volt semmiféle korlát az egyik oldalon. Ehhez képest egyik éjszaka sem estem le, tehát epic win. Miután az ilyen apróságokon túltettük magunkat, elindultunk egy állomásokból álló túrára keresztül-kasul Kenesén és Akarattyán, a még szintén dögmelegben. Magát a túrát utólag teljes sikerként könyveltük el, mivel annyira jó időt mentünk, hogy közben megálltunk gyrosozni, pisilni és még ígyis mindig az előttünk haladó csapat seggében voltunk, plusz minden feladatot egy szó nélkül bevállaltunk. Így esett, hogy 30 feles meleg sört megittunk négyen (az előttünk lévő csapat is 30-al játszott, csak kb. duplaannyian voltak, mint mi), jól válaszoltunk a kérdésekre, vbk-k közül megállapítottuk, hogy melyikbe nem kevertek bort avagy épp kólát, hattyút formáltunk a Balatonban, Braille-írást fejtettünk, meg még ki tudja, mennyi ökörséget csináltunk. Aztán egy gyors vacsora után jött az esti vetélkedő, ahol szintén bevetettük magunkat, mesét írtunk a gazdasági elnökhelyettesnek, székfoglalóztunk, előadtunk egy színdarabot... Utána buli következett, ráadásul beöltözős parti, bajor hacukában kellett villognunk, másnap persze ezt a partit próbáltuk nagy erőkkel kiheverni, ugyanis mi kémiások a délutáni túrán 4 emberrel, az esti vetélkedőn 6 emberrel való részvételünkel szarrá aláztuk a többi szakot, megnyertük a versenyt és jóféle vodkákat kaptunk ajándékba. Második nap Maci ismertette a gólyatábor programját, elmondta, mire kell odafigyelnünk és hogyan is tudunk hatékonyak lenni. Este megint volt egy vetélkedő, de itt már keveredtek a szakok, nekem volt egy enyhén kínos vakon tapogatózós magánszámom az egyik feladatban, utána viszont megcsináltam a Moszkva-Róma tengelyt (szívj fel egy szál makarónin keresztül egy kupica vodkát). Aztán további buláj, aznap diáklány/fiú beöltözős parti volt. Harmadik napra a szétesett társaság még túlélte a Bárczisok által szervezett állomásos vetélkedőt, aminek úgy sok értelmét nem láttam, mert addig amikor tudni kellett valamit, azt az egyetemmel kapcsolatban kellett tudni és így játszva tanultunk. Itt viszont olyan kérdések voltak, hogy melyik ünnephez kötöm a libát vagy a háromlábú széket, ki köszön előre, az idősebb vagy a fiatalabb... Volt azért itt is egy jóféle állomás: soroljunk fel olyan filmeket, amik a szakunkhoz kapcsolódnak. Itt harmadikak lettünk, kaptunk egy csomag nápolyit ajándékba, amit áttestáltunk a bioszosokra, majd Lédával leléptünk egy korábbi vonattal, bizonyos okoknál fogva. A hazaút is egy külön vicc volt, ugyanis már Akarattyán késett a vonatunk 10 percet, plusz az a picike, három vagonos, piros borzalom volt, kb. az ajtóban ültünk a csomagjainkon Fehérvárig. Fehérváron vesztegeltünk kb. 1 órát, mert a csatlakozás 40 percet késett, és Pestig szintén a csomagjainkon ültünk a vonatajtóban, de akkor már semmi sem érdekelt minket. Ezúton is elnézést kérek a velünk utazóktól, kicsit fáradtak voltunk, ergo dőlt belőlünk a hülyeség. Bár, ahogy néztem, sokan élvezték az előadásunkat. Hát, nagyjából ez volt a mentortábor, és én, személy szerint nagyon élveztem, kár lett volna, ha ez kimarad a nyárból :)
Megvolt az első családi nyaralás az idén, anyával Sopronban voltunk öt napig. Igazából ő már évek óta el akart engem vinni oda, de mindig arra jutottunk, hogy túl messze van, hosszú az út, és egyébként is. Most viszont, hogy Sopronban lesz a Miss Saigon, hajlandóságot mutattam, hogy elmenjünk, így kerültünk mi oda. A lényeges látnivalókat letudtuk, bár a múzeumokból szortíroztunk. Megcsodáltuk a Tűztornyot kívülről, mert épp átépítik, voltunk a Storno-házban és a Bányászmúzeumban, templomokban. Elmentünk Fertőrákosra, ahol a kőfejtőt néztük meg és kigyalogoltunk a Fertő-tóig, ahol életem legjobb gyrosát ettem. Elmentünk Nagycenkre, a Széchenyi-kastélyba, meg Fertődre, az Eszterházy-kastélyba, hát csodaszép volt mindkettő, nekem főleg az utóbbi tetszett, kifejezetten a kínai mintás falborítások. Utolsó nap még a Károly-kilátóba is felmentünk, meg elgyalogoltunk az MKB Arénáig. Nagyon szép környék, érdemes volt elmenni, plusz úton-útfélen Miss Saigon plakátokba botlottunk, még a szanatóriumban is, fent a Lővérekben. Epic win, hogy teljesen véletlen összetalálkoztam az első nap három évfolyamtársammal Sopronban, akik épp akkor indultak biciklitúrára. Anyával még azt is megbeszéltük, hogy ősszel elmegyünk a Petőfi színházba, kiderült, hogy jelenleg ott játszik Nagy Gábor, anya nagy kedvence, meg Viczián Ottó, akinek a hangjától meg én halok el. Igazából nagyon jó volt, valamikor ott közben ért el a "nyár van" életérzés, addig valahogy nem tudtam lazítani. Ha az idő picit kegyesebb lett volna hozzánk, és nem áztunk volna el két nap is, akkor azt mondanám, tökéletes volt. Sopron még viszont fog látni engem :)
Ma Noémivel elmentünk megnézni az utolsó Potter-filmet. Az Allee-ban néztük, 3Dben, bár ez most nem dobott olyan óriásit a filmen, kellemesen enyhe térhatással járt. Összességében nem volt rossz, persze van egy halom problémám vele, de erről írok majd hosszabban kritikát. Oldalra csinálok is egy modult, ahol láthatjátok a kritikás, irományos frissítéseket, anélkül hogy a blogot is végig kellene nyálazni. Aztán film után kávéztunk a Libriben, egyszerűen isteni mandulás pralinét ettem ott, próbáljátok ki. Amúgy csak a szokásos pletyka-rovat volt terítéken, sztorizgattunk a vizsgaidőszakról, tanárokról, diákokról, megbeszéltük kinek milyen lesz a nyara, ilyesmi. Én már nagyon várom, hogy beinduljon az élet, jövő hét szerdán elutazunk anyával Sopronba, biztos nagyon jó lesz, utána meg mentortábor és gólyatábor, vagyis konstans részegség napokig. Jó lenne úszni is menni, bár ez az esős idő nem hoz lázba, hogy még jó hideg uszodavízben pancsikoljak.
Megint nem írtam, megint nem volt semmi különös. Elkezdtem nagy elánnal használni a vaterát, itthon rengeteg minden felhalmozódott, azokon akarok túladni. Amúgy meg jó volt az utóbbi két nap, Lédánál lakásavató buli volt. Megismerkedtem Léda régi barátaival, tortáztunk - össze volt kötve a buli Léda szülinapjával -, pizzáztunk, ittunk, sohanemeztünk. Igazából valószínűleg ez hiányzott nekem, nem emberundorom volt, most sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok. Kiolvastam a Vavyan Fable regényt, a Kritikák menüpontban találtok róla egy kevés írást, meg egy Snarry fanfiction ajánlót is hoztam. Aki nem tudja, hogy ez utóbbi mi fán terem, üljön neki az eligazítós szövegnek az ajánló előtti bejegyzésben. Holnap Noémivel elmegyünk megnézni a HP7et, csak el ne felejtsem vinni a 3D szemüvegem. Nagyon kíváncsi vagyok már rá, biztosan jövök utána beszámolóval.
Egy kis ideig nem írtam, nem véletlenül, mert nem történt semmi különös. Itthon még mindig lomtalanítunk/rámolunk, néha elmegyünk vásárolni - pár napja egy délutánt eltöltöttünk az Auchanban, a bevásárolókörút eredménye egy Jack Sparrowos papírkuka -, leszerveztük a nyaralást Sopronba, ilyesmi. Közben én egy Vavyan Fable regényt gyűrök, majd írok róla beszámolót. Apropó, a Kritikák menüpontba feltettem két rövid írást, Andrew Lane: Ijfú Sherlock Holmes könyvsorozatának első részéről, illetve a Titanic című filmről. Tegnap nekikezdtem a Flylady programnak (urban-eve), a mosogatónak estem neki, ami pár óráig tökéletes tisztaságnak örvendett, ezzel az egyetlen ilyen helye volt a lakásnak, aztán megvacsoráztunk :D De tényleg kellemesebb egy grapefruit-citrom illatú mosogatót megközelíteni, régen ázott kutya szaga volt. A ma reggeli teendő a "fésülködj meg, moss arcot és fogat és kend be az arcod hidratálókrémmel" kicsit elcsúszott, mert már 10 múlt, de nemsoká megyek el itthonról és előtte megejtem. Említettem már, hogy utálom az egyetemet? Már a második nyári szüneti napom áldozom be, hogy beírathassam az összes nyamvadt jegyet, amit kell. Most pluszban előjött az antiszoc énem, mindenki idegesít, aki a közelemben van, ráadásul anya próbál házimunkára befogni, kevés sikerrel. Mindenféle cselhez kell folyamodnom, hogy ne kapjak idegbajt, elvonulok olvasni, kockulok a laptop előtt, tegnap már inkább a kádban áztam pár órát csokis samponnal a fejemen, de mindegyik csak ideig-óráig hat. Várom már, hogy elmúljon ez, és előjöjjön a szokásos, közösségi ember énem, de ha minden kötél szakad, jövő héten kiélhetem magam, mert anya akkor már nem lesz itthon, én pedig elbarrikádozhatom magam. Most viszont erőszakot veszek magamon és elballagok jegyet beíratni.
AJÁNLOM AZ OLDALT
