...2010.07.30. 15:01, Kittinkatt
Egy csók és más semmi2010.06.15. 06:43, Kittinkatt
Mert mikor is posztolnék, ha nem hajnal 5-kor. És nem úgy, hogy szarul aludtam, nem tudtam tovább, hanem le se feküdtem. Kemény vagyok, de igazából csak azt várom, hogy anya lelépjen itthonról, mert pattogott, hogy ne merjek ezek után lefeküdni. Első dolgom lesz bedőlni az ágyba. Szóval. Belvárosi Feszt élményei után megcéloztuk a Vígszínházat, mert kaptunk hírlevelet hogy ide meg ide írjunk és kapunk olcsóbban jegyet. Hülye lennék kihagyni, irány a színház, Vígbe úgyse voltam színház-fanságom óta, előtte meg ugye semmilyen színházban nem. Anya parázott kicsit, hogy hát nem voltunk annyira ünnepien felöltözve, rajtam konkrétan egy blúz és egy térd alá érő szoknya volt magassarkúval, anyán nadrág, de többi hasonló. Odaérve láttuk, hogy nem gáz, bőven átlagba befértünk, amit én nem vágok, mert azt hittem, csak Operettbe lehet emeletre kicsit nyomibban kinézni, mert ott sok a fiatal és sok a hülye ízlésű. De nem, mindig van ok. József Attilába gondolom mert lepukkant a színház, a Vígbe nem tudom mért. Bementünk, megcéloztuk a büfét, mert én kezdtem éhenhalni, a szokásos sajtos perecemet szerettem volna megejteni, kis konfliktusba kerültünk a mögöttünk állókkal, sebaj. Ugye a jegyet mailen foglaltam le, oda írtam, hogy milyen árkategóriájú jegyekre vagyunk vevők, két variáció volt: emeleti páholy első sor, vagy erkély sokadik. Akkora mákunk volt, páholyba kaptuk a jegyet, de nem csak úgy lazán, hanem az 5 fős páholyban mi voltunk egyedül! Azért ehhez színházban nem vagyok szokva. Apró, de fontos különbség: az előtérből a lépcső fele menet megmutattuk bácsinak a jegyeket: Köszönöm, ezen a lépcsőn fel, az ajtókat fél7kor nyitjuk, ruhatár nem kell, mert van fogas a páholyban! Összehasonlítási alapom a Thália, ahol Csókos asszonyon ültem páholyban, szintén volt fogas, de ezt senki nem közölte velem, szerencse volt, hogy csak egy kardigán volt nálam, így nem használtam a ruhatárat. Felmentünk, összeszedtük az összes prospektust meg színlapot, felkutattuk a mosdót, majd elfoglaltuk a helyünket a páholyban. A kezdésig elég sok minden lefoglalta a figyelmünket, ugye maga a színház belső tere, ami merőben eltér mind az Operettétől, mind a Tháliától, mind a József Attilától. Színeiben az Operettre és a József Attilára hajaz az arany-bordó berendezéssel, de mégis más. A József Attilát hasonlítani sem lehet sem az Operetthez, sem a Víghez, mert egyáltalán nem egy kategóriák. Én, mint élvonalas Operett-fan, sokkal barátibbnak, hívogatóbbnak találom azt a színházat, ami kellően nagy, de mégsem túl monumentális, ahol elveszne a varázs. Egy kis ékszerdoboz a Nagymező utcában. A Víg a sok hasonlóságon túl valahogy ridegebbnek tűnt a számomra, olyan helynek, ahol moderálom magam mert mi van, ha rám szólnak. Aztán lassan feloldódtam, és körbenéztem rendesen. Az első szembeütő különbség, hogy a földszinti sorok középen megszakadnak és két középső folyosó is van. A másik, hogy egy emelettel több van, tehát földszint, egymás fölött két páholyemelet és a legtetején az emelet. Miután befogadta a nagyobb különbségeket a szemem és az agyam, észrevettem más apróságokat. Pozitívum, hogy az emeleten szinte csak középen vannak székek, oldalt, ahol a reflektorok lógnak le, nincs ülőhely. Én ezt csak támogatni tudom, ugyanis a Tháliában jártam úgy, hogy legszélső páholyban pont a páholy aljára volt erősítve két bazinagy reflektor, amik letakarták a színpad bal oldalát. Negatívum viszont, hogy szinte a színpadon is ülnek nézők, ugyanis régen a színpad oldalába is raktak páholyt. Ezt az Operettben már beépítették, ott reflektorok vannak a helyén, de a Vígben még rendesen üzemelnek. Véletlenül elkaptam három néző arckifejezését, amikor leültek a helyükre ebben az ominózus páholyban... Hát nem volt önfeledt a mosolyuk. Viszont így tudtam értelmezni A Bajadér című operett azon részletét, amikor a herceg felmegy majdnem a színpadra imádott Odette-jéhez. Gondolom egy ilyen szélső páholyba kérte a helyet :D Áttérve a közönségre, hát, a bunkóbbik fajta volt. Nekünk konkrét konfliktusunk a büfét leszámítva nem volt, mert egyedül voltunk a páholyban, de hogy több mint fél órával az előadás kezdete után még beengedik a későket, és felállítják a fél sort, hát enyhén szólva megbotránkoztató. Az Operettben ha szélére szól a jegyed és 5 percet késtél, akkor is a jegyültető nénitől függ, hogy látod-e a felvonást, avagy nem. Én mély nyugalommal tartanám kint a későket, tiszteljék már meg annyival a színházat, hogy nem késnek el. Ha beüt valami gikszer, akkor meg fogadják el, hogy így jártak, más szórakozásába ne rondítsanak bele. Nos ennyit a külcsínről, a körülményekről, most már tényleg a darabról fogok írni :)
A történet leírásához a Vígszínház honlapját hívtam segítségül:
"Dr. Sáfrány ügyvéd legszívesebben válóperes ügyeket vállal: ügyfelei főleg tehetős asszonyok, akik vagy válni akarnak, vagy pont ellenkezőleg, nem akarnak válni. Az ügyvéd bármire kész egy jó perért, szenvedéllyel űzi szakmáját - ha már ő maga nem válhat el a feleségétől, legalább mások szabadulhassanak a házasságuktól. Feleségének barátnője, a fiatal és roppant csinos Annie felkeresi dr. Sáfrányt, ám az ő ügye egészen elképesztő, s az indok és a bizonyítékok egy igen különös válópert sejtetnek.
Sáfrányéknál azonban nemcsak a kliensek, hanem a háziak magánélete is viharos: a cselédjüknek kisbabája született, de az apa kilétét a lány nem hajlandó elárulni. Az ügyvéd hosszas faggatását egyre nehezebben tűri, ezért végül a telefonkönyvben keres apajelöltet, noha az igazi apa egészen közel van.
A válóperek és az apasági kereset, a családi és más családok életének bonyodalmai fergeteges vígjátékká dagadnak, mindenkinek akad párja és a gyereknek új papája - vagy inkább mamája?
A kulcs az ismeretlen Schőn Tóni kezében van."
Nos, az alaphelyzet valóban ez, de így elolvasva (mert előre elolvastam ám, hogy tudjam, miről szól kábé) nem egészen világos a történet. Ezért próbálkozok. A cselekmény véleményem szerint két fő szálon fut, illetve van egy kiegészítő szál. Dr. Sáfrány ügyvédi irodájában és egyben lakásán dől el szinte minden. Dr. Sáfrány (Kern András) szépen egyengeti peres ügyeit, tanácsokat ad a válni akaró asszonyoknak, szállodát ajánl nekik, tehát pénzt keres. Egyetlen problémája van, méghozzá Teca (Majsai-Nyilas Tünde), a cselédlányuk, akinek gyermeke született, de nem hajlandó elárulni, ki a kicsi apja. Ennek az az oka, hogy a gyerek apja Dr. Sáfrány fia, Péter (Fesztbaum Béla). Mivel Dr. Sáfrány folyamatosan faggatja Tecát, aki már nehezen tűri a lelki megpróbáltatásokat, Annie (a másik fő szál szereplője - Eszenyi Enikő) tanácsára felüti a telefonkönyvet és találomra választ egy nevet és címet, amit közöl az ügyvédúrral, hogy ő a gyermek apja. Péter is segít a névválasztásban, hosszas kutakodás után Schőn Tónit szemelik ki. Dr. Sáfrány elindítja a pert, ám amint Schőn Tóni (Börcsök Enikő) megkapja az idézést, felkeresi az ügyvédet, és kiderül, hogy nő, nem Antal, hanem Antónia. Teca és Péter kétségbeesnek, de nem tudják még a gyermek megmutatásával sem meggyőzni Tónit, hogy ne menjen el a tárgyalásra, viszont Tóni összebarátkozik a babával. A tárgyaláson Tóni késve jelenik meg, már ítéletet hirdettek, így gyerektartás fizetésére kötelezték, aki ennek fejében azt kéri, hadd látogathassa a gyereket, mert neki nincsen. Ezzel a szál le is zárul. A másik szál, ami számomra érdekesebb volt, az a szerelem körül forog. Annie, egy fiatal asszony keresi fel Dr. Sáfrányt, mert válni kíván a tőle sokkal idősebb férjétől. Az oka, hogy férje nem teljesítette a házassági kötelezettségeket, és Annie még mindig szűz. Dr. Sáfrány úgy gondolja, ez elegendő indok a válásra, ráadásul orvosi vizsgálatokkal bizonyítható, így megindítják a pert. Annie még az ügyvédi irodában találkozik egy úrral, aki azon túl, hogy jóképű és megnyerő, eléggé rámenős. Nem hagyja békén Annie-t és kiderül, hogy már találkoztak az Operában, ahol a férfi rózsát küldött neki. Úgy válnak el, hogy a véletlenre bízzák az újabb találkozást, így várva bizonyosságot, hogy egymásnak vannak teremtve. A véletlen találkozás meg is történik abban a szállodában, ahová Annie költözött, és beteljesül a szerelmük, pont Annie válási pere előtti nap. Mivel megint úgy válnak el, hogy semmit sem tudnak egymásról, hideg zuhanyként éri a hír Annie-t, hogy a férfi, akivel az előző éjszakát töltötte, a férje ügyvédje, Sándor (Varju Kálmán). A tárgyaláson sem a férje, sem Annie nem jelenik meg, Sándor már épp kérné az újabb orvosi vizsgálatokat Annie szüzességére vonatozóan, amikor a hölgy mégis betoppan az ajtón. Sándor ledöbben és visszavonja az összes kérelmet, így elintézve a válás kimondását. Kiderül, hogy Sándornak sem volt tudomása Annie kilétéről és valóban szerelemből csábította el, nem üzletből. A történet mellékszála pedig egy másik válási ügy, mivel Robicsekné (Hullan Zsuzsa) folyton csalja a férjét (Hegedűs D. Géza), és lebukott, de egy kellemes beszélgetéssel sikerül a házasságukat megmenteni.
Összességében nekem a darab nagyon tetszett, a díszletek nagyon jól illettek a történethez, például Dr. Sáfrány irodáját szinte megirigyeltem, olyan kellemes hangulatú volt a sok könyvespolc, antik bútorok és kényelmes kanapék. Mivel a műfaja zenés komédia, így nem is vártam semmi extrát éneklés terén, hiszen itt a próza volt a fontos, és valóban, nem voltak óriási nagydalok, amikbe beleremegett volna a színház és vastapsok a darab közben, de azok az ízlésesen elhelyezett, fülbemászó és ismerős dallamok, amik megszólalatak, igazán jót tettek a darabnak. A színészeken is látszott, hogy nem énekesek, de senkit nem hallottam hamisnak, mindenki szépen kitett magáért éneklés terén is. És most a lééényegről, a színészi teljesítményekről. Kern Andrást két nap eltéréssel láttam két teljesen különböző darabban, az egyikben minisztert játszott, a másikban ügyvédet. A miniszterben megvolt az, ami már a filmváltozatban is, az ügyvédben megvolt a miniszter, és ekkor jöttem rá, hogy Kern András is azon csodálatos színészek táborát gyarapítja, mint Huszti Péter, aki a saját eszköztárával, nem meghasonulva képes alakítani a karaktereit hitelesen. Itt azért volt egy kevés átfedés a két karakter között, hiszen mindketten a saját malmukra akarják hajtani a vizet olyan simliskedésekkel, amik reményeik szerint nem derülnek ki. Ettől függetlenül csodálatos volt, megint rengeteg prózát hallottam a Művész úrtól, ami nagyon jól esett, szeretem a hangját. A fiát alakító Fesztbaum Béla is nagyon tetszett, én őt a régi szilveszteri műsorok Jean-vicceiből "ismerem", ezek okoztak maradandó élményt... De hát sokkal több van ebben a pasiban, nagyon jó színész. Azért ő is skatulyába van már rakva, a kicsit ügyefogyott, nevetséges fiút játsza, aki a cipőfűzőjét sem tudja bekötni, de gyereke lesz a cselédtől. Nem tudom, ki fog-e tudni törni ebből a szerepkörből, vagy egyáltalán ki akar-e, de nagyon jól áll neki. Tecát Majsai-Nyilas Tünde játszotta, hogy őszinte legyek, ez volt az első élményem vele, és pozitív érzéseim maradtak róla. Egy kicsit tájszólással beszélt, de csak nagyon finoman, nem bántóan és a karaktert sem butította le egy vidéki cseléd szintjére, sőt. Megvolt a magához való esze, józan ésszel gondolkozott és jól játszotta a szerepét. Bár én nem hiszem, hogy ilyen hamar össze tudnék barátkotni azzal a nővel, akire rá akartam sózni a gyerekem. Ha már nő, Börcsök Enikő játszotta Schön Tónit, és annak ellenére, hogy nagyon szép színészi játék volt, a karaktert nem bírtam megszeretni. Olyan pokróc, akinek meglágyul ugyan a szíve, de mégis volt valami, ami nekem nem klappolt, egészen onnantól, hogy színpadra állt. Valahogy lanyhult is az a szál, sokkal érdekesebb volt Annie életének alakulása, pedig óriási geg, hogy egy nőre akarják fogni az apaságot. Nem tudom, mi volt a bajom, mert azt láttam, hogy nagyon jó az alakítás, csak mégsem szerettem meg. A Robicsek és Robicsekné mellékszál is néha időkitöltésnek tűnt nekem, bár vicces, hogy Sáfrányhoz minden nő azért megy, hogy segítsen neki elvállnia a férjétől, Robicsekné meg abban kéri az ügyvéd segítségét, hogy hogyan beszélje le a férjét a válásról. Maga a szál jelenléte nem volt mindig indokolt, a színészek viszont szintén jól játszottak, Hullan Zsuzsa ismerős volt nekem a Barátok Köztből, de ez a karakter szerencsére tök más volt és jobban is állt neki a normális játszás, mint a szerencsétlenkedés a leghülyébb helyzetekben (aka BK). Hegedűs D. Gézának meg persze, hallottam a nevét, de őt se láttam még színpadon és szintén nagy meglepetés volt. Eszméletlen jól játszotta és túlozta el a szerepét, hősködött egy kicsit, a hangja pedig csokoládé a fülnek. Ha fészbúkon lennék, lájkolnék. Meg kell még említenem Reviczky Gábort, aki a bírót játszotta a darabban, és felüdülés volt a karaktere, mert egy nehezen emészhető tárgyalássorozat is kerekedhetett volna a végére. Reviczky Gábor viszont megoldotta, elaludt, nem tudta, melyik tárgyaláson van, rossz ítéletet olvasott fel, aztán táncra perdült és énekelt. Semmi jelentősége nem volt a karakternek, csak szórakoztatott. Az eseményeket hagyta folyni a maguk medrében. És most elérkeztem az újabb istenítős részhez, amit már megkezdtem Kern Andrásnál. A két főszereplő, Eszenyi Enikő és Varju Kálmán játéka lenyűgöző volt. Varju Kálmán egy izgága, egoista, kicsit bolond karaktert hozott, hogy őszinte legyek, néhol nem voltam biztos benne, hogy nem szívott-e valamit. Egyik legnagyobb arca a darabnak, ő a tetteivel fejezi ki őrületét. Eszenyi Enikő pedig méltó párja volt őrületben, bár ő inkább szavakban volt erős, ártatlan és kelekótya egyszerre. Az egyik legemlékezetesebb jelenet az övé volt, a szállodában, az étteremben ült egy asztalnál és egy rózsaszín mignont evett, amikor betoppant az ajtón az ő Sándora és meglepődve a véletlen találkozástól, elkezdte széttúrni a mignont, aztán már majdnem feldöntötte az asztalt, úgy próbált belebújni a tányérjába, hátha nem veszi észre a férfi. A tapsrend volt még egy érdekes kör, amikor mint egy életkép, a szereplők átrohantak a színpadon, a karakterük jellemző gesztikulációival. Eszenyi Enikőt Kálmán üldözte először egy, majd két virágcsokorral (ez a virág dolog egy visszatérő elem volt a darabban, már az Operában is Sándor rózsát lop Annie-nak az egyik primadonna öltözőjéből, aztán mindig pont olyan helyen találkoznak, és olyan helyen fogja el a csodálat a pasit, ahol nem tud virágot szerezni és mindig gyanúsan jut hozzá a csokrokhoz). Egyetlen furcsaság volt még, a függöny. Nem az a széthúzós, hanem a redőny módjára leereszkedős függöny volt, és az megölte a hangulatom. Imádom azt a látványt, ahogy a függöny széthúzódik. Eszenyi Enikő pedig meghajolás közben is felfelé tekintgetett, mintha félt volna, hogy rájuk zuhan.
Akárhogy nézem, csodálatos előadás volt és fogok még a Vígbe menni :)
Belvárosi Fesztivál 20102010.05.30. 03:11, Kittinkatt
A hét elején találtam rá a Belvárosi Fesztivál műsorára, majd konstatáltam, hogy pénteken, amikor az engem érdeklő programok lesznek, én este színházba megyek. Mivel a jegyet 6 előtt át kellett venni a Vígben (Egy csók és más semmi, arról is mesélek majd), így anyával úgy döntöttünk, kimegyünk hamarabb és megnézünk mindent. Fél 3-kor kezdődött Homonnay Zsolt és Polyák Lilla koncertje a Zrínyi utcában, de kicsit bénáztunk és elkéstünk, így az első dalról (Féltelek) le is maradtunk, és az Egy csókunk tart örökké alatt vágtáztunk keresztül a Zrínyi utcán, mert persze hogy a 2-es villamos megállójától a lehető legmesszebbik pontra sikerült elhelyezni a színpadot. Kiszuszogva magunkat egész jó helyet sikerült szereznünk, bár nem gondoltuk, hogy csak ennyire rövid időre kell majd birtokolnunk, nagyon rövidke műsor volt. Először Zsolt szólózott, a Delilaht, ahol sikeresen bevonta a közönséget az éneklésbe, külön kihangsúlyozta, hogy megalakult az V. kerületi vegyes kórus, majd megemlítette a kerület polgármesterét is és nosztalgiázott egy sort a Mr és Mrsről. Utána Lilla jött egy Cserháti dallal, a Boldogság, gyere haza cíművel, ami szintén csodaszépen sikerült. Újabb duett következett a Szóló szaxofon, amiről mondták, hogy csomó ideje éneklik együtt, hát bevallom, én még tőlük nem hallottam, de meggyőztek, nagyon szépen énekelték. Innentől már a zárás következett, Zsolti énekelte a Time to say goodbye-t, a dal végére olyat énekelt, hogyha nem lett volna rossz a hangosítás, és nem recseg be a hangerőtől és hangmagasságtól az egész cucc, akkor hasonló élmény lett volna, mint anno egy Musical esten Serbi Bennem, mint tükörbenje. De még így is fenomenális volt. A vastapsot Lilla kihasználta a következő dalnál, a New York, New Yorknál, így vegyes kórus mellett tapsbrigád is alakult, aztán a végére még nosztalgikusan odabiggyesztették az Azért vannak a jó barátokat. A koncertnek ezzel vége is volt, de még hosszan ott maradtak dedikálni és fényképezkedni, én is gratuláltam Zsoltinak a remek Csókos asszony okán.
A koncert után mi elmentünk jegyeket intézni, aztán visszatérve belefutottunk Korda Györgybe és Balázs Kláriba... Hát egyáltalán nem volt ciki. Gyurika egy asszonyokból álló áttörhetetlen fal közepén állt, Klárika pedig valami tévének adott épp interjút. Nem akarok gonosz lenni, de én jó 12 éve láttam élőben őket Csepelen és rémlik, hogy én Balázs Klárit szép nőnek tartottam. Hát ez befejezett múlt, mert olyan szinten a felismerhetetlenségig szét van műtve a feje, hogy komolyan aggódtam, tud-e egyáltalán beszélni. Elég kellemetlen élmény volt, jobban jártam volna, ha a régi, szép emlékeket raktározom el.
Ezen a ponton mi át is mentünk a Szabadság térre, ahol anya nagy kedvence, Kovács Kati koncertezett a Qualitons nevű, fiatal srácokból álló zenekarral. Első körben kicsit gáz volt odaállni a színpad előtti kordonhoz, mert mindenki, rajtunk kívül a fűben heverészett, de később kiderült, hogy jól tettük, a koncert kezdésekor rakat ember odajött csápolni. A közönség tagjait nem részletezném, gondolom mindenki járt már ingyenes koncerten, fesztiválon. Tehát a koncert határozottan jó volt, bár anya szerint túl sok új számot énekelt Kati, de azért még én is felismertem 1-2-t, amiket régen kazettás magnóval hallgattunk. Például az Add már uram az esőt nagyon király volt. Kati meg eszméletlen, én nem tudom hány éves az a nő, de még most is 10 centis magassarkúban, szoknyában nyomta végig, a tűző napon. A zenekart se akarom kifelejteni, de csak két tagnak a nevét sikerült megjegyeznem (bocsi, fiúk), egyrészt G. Szabó Hunornak, aki azon túl, hogy dobolt, duettezett is (volna) Katival (ha működött volna a mikrofonja) és úgy tűnik, jó hangja van a srácnak. Szőke Barna a másik, akit már csak önmagában a neve miatt érdemes megjegyezni, amúgy gitárfronton erősítette a csapatot és egy nagyon jópofa szürke (kicsit Michael Jacksonos beütésű) kalap volt rajta. Nagyon odadetonálták ezt a koncertet, főleg hangszer téren, az énekből annyit nem lehetett hallani, mert a mikrofonok rendetlenkedtek, meg amúgy is az egész technika nem működött, panaszkodott a zenekar, hogy rossz a kontroll, és nem hallják, mit énekel Kati. Úgyhogy a kerületnek van még mit fejlődnie ezen a téren, ha már 500 utcát újraburkoltak és posztmodern stílusú díszszökőkutakat helyeztek el. Nem is beszélve a földből feltörő vízsugarakról (kicsit Művészetek Palotája jellege van, csak itt luxus volt jelezni, hogy bocsi, egy szökőkúton álldogálsz) ahová a környező házakból a lakók fürdőruhában vonultak ki. Úgy érzem, az alapötlet jó, csak a város nem nőtt fel még ehhez a látványossághoz. Ennyit a Belvárosi Fesztiválról :)
Huszka Gála2010.05.29. 00:53, Kittinkatt
Tegnapelőtt voltam az Operettszínházban megrendezett Huszka Emlékgálán. Mivel már februárban is megrendezték, és sok jót hallottam róla, végül sikerült jegyet szereznünk rá és nagyon örültem, hogy láthatom. A nézőtéren az első szembeötlő különbség az volt, hogy a zenekari árok helyén is színpad volt, mint a Musicalmeséken, így anyával arra tippeltünk, hogy a zenekar a színpadon fog elhelyezkedni. Gondolataink beváltak, a Gül baba nyitány alatt felmérhettük a zenekart, és Makláry Lászlót, aki vezényelte az előadást. A nyitány közben Peller Anna és Kerényi Miklós Máté oldalgott be, és foglaltak helyet a színpad jobb szélén kialakított kávéházi berendezésen (kisasztal, kisszékek, kisfogas), majd felkonferálták az estet és kiderült, hogy Huszka Jenő alakja is megelevenedik, a színpad közepe egyszer csak lesüllyedt, és egy szép szál férfival tért vissza, aki háttal állt a nézőknek, kabátját lazán a hátára vetve. Ő volt Huszka Jenő, vagyis Szabó P. Szilveszter. Ráadásul ezerrel bekapcsoltak a füstgépek, úgyhogy valóban sejtelmesen bonatkozott ki a homályból a nagy szerző alakja. Innentől kezdve Anna, Máté és Szilveszter a dalok közti apró dialógusokban vagy monológokban említették meg Huszka életének legfőbb pontjait, az érdekesebb részeket el is játszották. Anna például mint műsorvezető "gerjedt rá" a Mesterre, majd később Huszka feleségét is eljátszotta. Peller Károly is besegített a prózai részeknél, amire erősen emlékszem, az egy csuhás bevonulása, valami papot játszott. Szilveszter visszakapta a táviratos poént a Víg özvegyből, most hozzá jött be Máté pár kilométernyi hosszú távirattal, amit ketten két oldalról kezdtek olvasni, és Szilveszter jutott előbb a Gyere csókolj meg szaporán tubicám sorhoz, erre Máté: Nekem családom van... A nyitány után az első dal a Lili bárónőből hangzott el, a Szellők szárnyán, Kalocsai Zsuzsa és Vadász Zsolt előadásában, akik szerették volna bebizonyítani Huszkának, hogy még most is mennyi embert megmozgató az ő életműve.
Innentől kezdve az est különböző darabok köré csoportosult, először egy Bob herceg blokkal indítottak, anyu nagy örömére, akinek a kedvence, és imádja Nagy Gábort. Először Kékkovács Mara énekelte a Londonban hejt, aki primadonnából vedlett át tollas kalapos legénybe, majd csatlakozott hozzá Szabó Dávid ugyanolyan ruhában és elénekelték a Dal az első csókrólt. Itt emelném ki Szabó Dávidot, aki annyira jó volt, hogy anya, aki nagyon elfogult Nagy Gáborral szemben, sem talált kivetni valót Dávid előadásában. Majd következett azon kevés pillanatok egyike, amikor Peller Kareszt színpadon láthattuk, Annával, Bordás Barbarával és Boncsér Gergellyel énekelte a Bordalt, korhű ruhában. Anna és Barbi nagyon helyesek voltak az óriási boros hordókkal, viszont Annán egy veszélyes ruha volt, az előadás folyamán többször majdnem lecsúszott róla a felsőrész.
Következett a Gül baba blokk, amelyben Vadász Zsolt remekelt az Ott túl a rácson című dallal, amiért végre megkapta azt a vastapsot, amit mindig is megérdemelt. Utána következett Fischl Mónika a balettosokkal, és először ledöbbentem, mert A bajadér jelmeze volt rajta, és kezdtem hülyének érezni magam, mert tudtommal azt nem Huszka írta, aztán persze a Leila belépőjét énekelte Móni. A következő felkonf egészen jóra sikeredett, ugyanis Huszka a szövegírójával egy irodában dolgozott, és a mindenféle törvényjavaslatok között írták a Gül babát, amikor egyszer csak a titkárnő berobbant és kikapta a szövegkönyvet az író kezéből... Darumadár fenn az égen, mi ez? Ez? szerves része a földrajzórák terveinek. :) Majd következett Karesz, akitől végre élőben hallhattam a Darumadárt... Egyik legszebb emlékem, annyira szívhez szóló volt. Egyedül az volt vicces, hogy cigánylegény révén kapott jelmeznek egy csörgős kendőt, amit rákötött a derekára és az minden lépésnél csilingelt neki, így nem mert mozdulni se. Végül a Gül baba blokkot zárta Dolhai Attila, az A kulacsom kotyogóssal, talán az első igazán rendes, pörgős nótával az este során. Meg is kapta érte az óriási tapsot, itt volt az első nagy-nagy siker. Jelentem, teljesen meggyógyult, akkorát énekelt itt is, és a későbbiekben is, hogy nem sok haj maradt a fejünkön.
És következett is a Lili bárónő blokk, ami az én személyes kedvencem, hiszen láttam és imádtam a darabot. Szendy Szilvi és Szabó Dávid nyitott, a Mi kell a férfiaknak duettel, majd Bordás Barbi és Dolhai Attila énekelte a Tündérkirálynőt. Ez volt a következő fénypontja az estének, élőben hallani Attilától. Aztán Szilvi tért vissza Mátéval és a Gyere, csókolj meg szaporán tubicámmal, ami szintén óriási sikert aratott, bár nagyon megijedtem, mert a végső forgásnál olyan közel suhant el Szilvi feje a kanapéhoz, hogy félő volt az ütközés, ráadásul az elején Máténak nem sikerült elsőre elkapni Szilvi lábát. Volt idő összeszedni magam, Geszthy Veronika közben elénekelte az Egy férfi képét, aztán Attila tért vissza Szilvivel és az Egy kis cigarettát énekelték, ami megint szívmelengetősre sikerült. Az ilyen gálákon nekem mindig az az érzésem, hogy a művészek is teljesen más lelkülettel éneklik azokat a dalokat, amikhez valamilyen kötődésük van, és én is jobban tudom élvezni azokat a dalokat, amiket már ismerek. Rögtön Attiláék után megint egy kedvelt dalom jött, a Ha a szív fiatal, Lehoczky Zsuzsa, Náray Erika és Jantyik Csaba előadásában. Azért itt sokkal finomabbra vették az előadást, mint amit anno a Liliben láttam, de még így is fergeteges volt. Ami igazán hiányzott, az a két művésznő ruhája, amin én Lilin nagyon hosszan nevettem, most szép, csillogós lila ruhák voltak a rózsaszín hab és a fekete-piros ruha helyett.
Megint egy számomra ismeretlen blokk következett, az Erzsébet. Máté és Bódi Barbi kezdtek a Lovasúttal, a dal egy pontján Barbi a nyakába vette Mátét, úgy tűnik, a srác pille könnyű, a lányok is előszeretettel emelgetik. Majd Földes Tamás énekelt egy olyant, hogy államat hosszan kellett keresnem utána, a Még nyílnak a völgyben című dalt. Innentől az első rész zárása eléggé hazafiasra sikeredett sok magyar zászlóval, népviselettel és Vadász Zsolttal, valamint Boncsér Gergellyel. Zsolt hasonló sikert akarott, mint az Ott túl a rácsonnál, Boncsér Gergely pedig bebizonyította, hogy megérdemelte azt a díjat a Lehár Gálán. A Szegény magyar nép, téged vihar tépet és az Igazságot Magyarországnakot énekelték.
A szünet után a második részt a Mária főhadnagy nyitotta, méghozzá a balettkar adta elő a Palotást. Én imádom a balettkart, mert már látásból ismerem a tagokat és tök jó érzés felfedezni őket az előadásokban. Utánuk jött Szabó Dávid és Szendy Szilvi, az Én teve című dallal, őket Karesz konferálta fel, aki baromi vicces akart lenni, de Szilveszter valahogy nem díjazta a humorát, a közönség annál jobban. Dávidék nagyon jók voltak, bemutattak egy olyan figurát, hogy nem hittem el, Szilvi feje megint veszélyben volt, csak most a padló volt túl közel. Aztán kicsit komolyra vettük a figurát, Vadász Zsolt és Geszthy Veronika, majd Kalocsai Zsuzsa énekelt dalokat, Zsuzsa kelléknek kapott egy műrózsát, amit a dal alatt szétszedett, majd összerakott. Zsuzsa után Zsolt tért vissza megint egy hazafias dallal, a Harcolni kell a boldogabb jövőérttel, aztán Fischl Mónika jelent meg férfinak öltözve és a Vértől pirosló ősi kardot énekelte. Anya első pillanatban fel se ismerte Mónit abban a díszmagyarban. Még mindig maradtunk a komolykodásnál, Bordás Barbara Boncsér Gergellyel, Fischl Mónika pedig Vadász Zsolttal énekelt duettet, majd elérkeztünk a lényeghez, Oszvald Marika, Peller Karesz és Faragó András tercettjéhez, a Ladilomhoz. Hihetetlen, amit együtt tudnak művelni, persze Karesz már megint felkapkodta Marikát és összességében is egyik legjobban sikerült dala volt az estének. Utánuk még Vadász Zsolt és Geszthy Veronika énekelt nagy sikerrel, majd az est újabb fénypontjához értünk, ugyanis Anna és Máté elénekelték az A bugaci határont, és a dal végén Anna elkapta Mátét egy nagyon hosszú csókra, majd kifulladva lerogytak a földre. Szilveszter persze faarccal bejött, mire Máté Anna lábai közül integetett oda neki. És igen, Szilveszter kibírta röhögés nélkül :D
Az este utolsó blokkja következett, a Szabadság, szerelem, amit rögtön Szilveszter nyitott meg a Dal a doktorról című dallal. Szilveszter amúgyis annyiszor játszott már doktort, hogy testhez álló feladat volt, a sok vidámkodás közepette kicsit keserédes, mélyen megülős dal kerekdett belőle. A hangulatot aztán újra a balettkar tüzelte fel, és egy újabb magyar zászlót lengetős dalcsokor után visszatért Oszvald Marika a Délibábos Hortobágyonnal. Gyakorlatilag ez volt a műsor fináléja, Marika kitett magáért, cigánykerekezett és minden elképzelhető akrobatikát bemutatott. A végén persze kijött majdnem minden részvevő finálézni, és itt jött el a vég, ugyanis mindenki elkezdte ropni a Délibábosra, Szilveszter Annát kapta el, Karesz is nyomott valami önálló műsorszámot, csak sajnos nem láttam rendesen, mert Marika az első sorban ülőkkel kokettált és a szoknyáját emelgette, Dávid pedig kicsit rokkosra vette a figurát, léggitározott és a fejét rázta eszeveszettül. A végére állótaps kerekdett - na jó, félállótaps, az emelet fele nem állt fel, de akkor is, remek este volt. Ha még lesz hasonló gála, és megtehetem, biztos elmegyek rá, és csak ajánlani tudom mindenkinek :)
A miniszter félrelép2010.05.27. 16:03, Kittinkatt
Tegnap újra színházban voltunk :) Most egy prózai darabot szemeltünk ki, bár ennek is elég hosszú története van. A miniszter félrelép című filmnek a családban már sok éves hagyománya van, ugyanis évekig pont akkor tűzte műsorra valamelyik csatorna, amikor mi augusztusban a Mátrában voltunk. Mivel a szobánkban nem volt TV, mindig a közös TV szobában telepedtünk le, csatlakoztak hozzánk a szálló vendégei és ennek volt egy megkapó hangulata. Évek óta fájt a fogam a DVDre, míg végre megvettük, és rögtön nem is voltam kíváncsi rá. Hülye dolog, de amikor már bespájzoltam a polcra, a tudtat, hogy bármikor megnézhetném elég, és nagyon kevésszer veszem elő a filmjeim. Akkortájt hallottunk a színházi változatról is, amikor megvettük a filmet DVDn és egy egész nyáron keresztül nyüstöltem anyut, hogy menjünk el rá. Akkor nem jött össze, de most igen, úgyhogy boldog voltam nagyon :) A darabot a Jószef Attila Színházban játszák, és tegnap azzal a tudattal sétáltam oda be, hogy Szabó P. Szilveszter, a kedvenc színészem anno több darabban is játszott ott. A lelki töltés elég hamar elszállt, amikor az Operettszínházhoz és Thália Színházhoz szokott szemem meglátta az előcsarnokot majd a nézőteret. A darab után azt kell mondjam, érdemtelenül van ilyen lepusztult állapotban. Mintha pár évtizedet visszarepültünk volna az időben, még az ott dolgozók is ezt az érzést erősítették bennem. Arról nem is beszélve, hogy a nézőközönség sem tisztelte meg túlzottan a színházat, míg a fent említett teátrumokba nem ritka nagyestélyikbe öltözött hölgyeket látni, addig itt a zakó és a minimálisan ünneplős ruha is nagy elvárás volt. Ha már ruha, egyébként a férfiak sokkal nehezebben nyúlnak mellé, és ahogy látom, nagy átlagban sokkal elegánsabbak, mint a nők. Visszatérve a nézőtérre, a következő furcsaság ott volt, amikor megláttam, hogy oldalra olyannyira kinyúlnak a széksorok, hogy gyakorlatilag akik széleken ülnek, hát nem tudom, mennyit láthattak a darabból, a színpad oldalán kívül. A székek is baromi alacsonyak, viszont sokkal kényelmesebbek, mint elsőre hinné az ember. Ami nekem megint meglepő volt, az a színpad elején, az első sor közepe előtt elhelyezkedő súgólyuk, hiszen a zenés színházakban teljesen máshogy oldják meg a súgást, az Operettszínház nagyszínpadán konkrétan a zenekari árokban van a súgó (ha jól hallottam anno egy Víg özvegyen). És az is furcsa volt, hogy mennyire közel játszanak a színészek (nagyszínpadon a zenekari árok választ el tőlük, Raktárban meg a lábamon taposnak).
Most hogy kielemeztem, hogy mennyire nem szoktam hozzá a "rendes" színházhoz, térjünk át a darabra :) Gyakrolatilag aki látta a filmet, nagy meglepetés nem érheti, konzekvensen követi a film felépítését (igazából nem tudom, melyik volt előbb, bár szerintem a darab). Ami furcsaság, hogy az eredeti mű Londonban játszódik, a Westminster szállodában és természetesen a szereplők is angolok, ellentétben a filmmel, ami Budapesten, az Astoria szállodában játszódik magyar szereplőkkel. Így lett a George Pigeonből Galamb Sándor... :) A történetet nem ragoznám, nézze meg mindenki maga akár a színdarabot, akár a filmet, inkább a színészekről beszélnék. A daab két főszereplője a verhetetlen Koltai-Kern páros, akik az amúgyis felfokozott hangulatot tovább éltetik. Nem volt semmilyen döbbenet hogy élőben máshogy néznének ki, mint filmen, Kern András ugyanolyan motonon hangon, fa arccal ontotta a helyzetkomikumra épülő vicceit, Koltai Róbert pedig végigüvöltözte és értetlenkedte a darabot, a döbbent pislogását pedig tanítani kéne. Hozták a karaktert és sikert arattak vele. Fehér Anna játszotta Kern András szeretőjét, az ellenzék titkárnőjét, én ilyennek még nem láttam, így furcsa volt tőle a csábító, ledér nő is, és az idegösszeomlás felé tartó hisztérika is. Kaszás Géza volt Anna férje, talán ő volt az a karakter, akin tényleg lehetett nevetni, egyrészt azon hogy minden szereplő ölébe vetette magát és közölte, hogy minden baj forrása az, hogy ő rossz az ágyban, másrészt miután beleesett a szálloda medencéjébe, egy szál törölközőben játszott, amit Koltai Róbertnek majdnem sikerült lerángatnia róla. Kern András feleségét Vándor Éva játszotta, akiről én eddig annyit tudtam, hogy a Jóban Rosszbanban játszik, de a sorozatot nem nézem. Nekem nagyon tetszett, bár kicsit gyors váltás volt a rideg, elutasító, hűséges feleségből, tüzelő, ablakon átmászkáló tinilánykává válás. Illetve szerintem a George nevet nem lehet akkora élvezettel elnyújtani, mint a Sándort. Besenczi Árpádot említeném még meg, aki a magándetektívet játszotta. Külön élmény volt az a jelenet, amikor a "hulla" felébred és elkezdtett prüntyögni. A többieket nem említeném név szerint, de mindenki kitett magáért, nagyon jól alakították a szerepüket. Valószínűleg a film ismerete nélkül nagyobb élmény lett volna a számomra a darab, mert így rengeteg poént előre tudtam, amin a nézők többsége önfeledten kacagott. Viszont így azt kell mondjam, Szirtes Tamás rendező megfelelően kezelte a történetet, pár új poént belerakott, de alapvetően meghagyta az eredeti történetvezetést. A rengeteg áthallás is tud jó élmény lenni. Aki szerette a filmet, annak az előadás sem fog csalódást okozni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
